Csak Én

Remek, ma szerintem túl sok kv-t ittam ...

Mint akit felhúztak, lol ... a lakás tiszta .. / megint/ bár 2 nap alatt nem lesz koszos :S föleg egy hasonlo 4 órás takaritás után  :D

minden ragyog, mint salamon t*ke ... és igen, elsö hétvége :S lassan a kis fujos ablakdiszek is kerülnek fel ,meg a karácsonyi mütyürök és adventi gyertyagyujtás ...

hogy fogom utálni a karácsonyt megint ... föleg azok után, hogy lassan másfél hete ... és nem tudom megmagyarázni mért... az exemmel álmodok :S már néztem filmet, hallgattam zenét elalvás elött, lassut, gyorsat, erre mikor ébredezek döbbenek rá, mit is álmodtam ... és,hogy sajnos mikor felkelek nélküle folytatom a napot ....

Minden percben látom a mosolygos szemeit magam elöttem, amikor nem borotválkozik és mégis az örök gyerekpofiját látom, amikor a haja ösze-vissza áll alvás után és minde reggel megmossa :D a kis kv-ját ahogy hozza be a szobába és a teát :) a takarót amit magunk köré tekertünk és a székében ébredeztünk :) ISTENEM A SZÉK :D Mármint az újabb XD Azt hiszem a haverja, Dávid, ha jól emlékszem és Viktor voltak nálluk, mikor kérdezték mi történt a székkel :D Istenem, akkor,de szivesen elbujtam volna a takaro alá :D

Viktor válasza valami hasonlo lehetett: jo nektek .. Dávid meg még mindig kérdezte, jo-jo, eltört, de mi lett vele :D

Szék, asztal,polc ... nah igen, azt a polcot nagyon meg kellett volna köszönni az apukájának....

Az igazság, hogy akár exem,akár nem, ha nem ismerném Gábort az anyukáját akkor is imádnám ... ez nem egy ilyen kötelezö, legyünk joban a mamival ... " az a nő" és bocsánat a kifejezésért ... tiszteletreméltó, sokszor " irigyeltem" mennyi erős és kitartó, imádtam és nagyon sajnálom, hogy megszakadt a kapcsolatunk .. elvégre is csak a fia, megbántva érezhette magát és nem hiszem, hogy utána is szivesen beszélgetett volna .. a másik pedig ... nem tudtam volna ugy meglátogatni vagy felhivni vagy beszélni vele, hogy ne az járna/ járt volna a fejembe .. igen, ö az anyukája a páromnak .. és most valószinüleg, más párja van és mással tölti az estéket, mesél a sorozatokrol vagy föznek együtt, mással kedves a fia miatt a fiáért stb ... nem tudtam volna ugy körülötte lenni, hogy tudom, lehet bármelyik pillanatban belépnek az ajton látogatoba ..szerintem ott haltam volna meg.... és az az igazság, hogy szerintem igy találkozni lett volna a legnagyobb butaság, nem is tudom hova gondolok... egyszerüen hiányoznak :( én aki mindent probál elöre tervezni, hogy soha ne érjen meglepetés, hogy helyesen tudjak reagálni a változásokra, mi a fenének vesztegetem az idöt ábrándozásokkal, meg reménykedéssel, tervezéssel, hogy " na talán" ... tisztára beforgatom magam a hülyeségembe ... ennek igy semmi értelme ... és semmi esélye...

Azt tudtam, hogy Noro után nem lesz egyszerü talpra állni, tul hosszu volt, tul mély és intenziv, olyan vakn szerelmes voltam, mint egy ágyu :( // kérdés az, hogy lehet szerelmes és ... nah hagyjuk .. igy van és kész //

Az pedig, hogy lassan, ( a fenébe is ), lassan... nem hittem volna, hogy ennyire nehéz lesz azután a félév után tovább lépnem :s Lassan itt van, hogy egy éve szakitottunk és olyan érzéseim vannak, mint mikor a második napunkat töltöttük együtt agárdon ...

""When we lose one we love, our bitterest tears are called forth by the memory of hours when we loved not enough.""

ÉS MIT CSINÁLOK ... olvasom azt a levelet amit januárban irt nekem, mikor utoljára itt aludt... ez nem az az idö, ez nem az a hely többé .. ez a kérdés már nincs közöttünk, hogy hogyan tovább...

mi a fenét csinálok ezzel a levéllel a kezemben ...

" Nem tudom, mit irhatnék, én csak egyszerüen ...szeretlek!

Még mindig és ez biztos nagyon sokáig igy marad"

UTÁLOK EBBEN a játékban a gyöztes lenni :'( Hát ez nem tartott sokáig a részedröl... nah akkor ki,hogy szerette a másikat ???

:'(

Codee ^^